Bögözi Attila – Dél-bánsági kóricálós

Dél-bánsági kóricálós

                             haftnak, csakazértis

Erdesumlu ősi vára,

szabadságnak nagy az ára.

Selyemhernyó, szőlőhegyek,

büszke vajon mire legyek?

Sarki hentes, apotéka,

magyaroknak maradéka…

Szétnézek a lusta tájon,

bágyadt napfény csókol szájon,

rám mosolyog kibicablak,

Versec, én, most hátrahagylak.

Hol a Duna Tiszát szürcsöl,

ködmönt veszek öreg szűcstől,

abban megyek Temesőrre,

hadd lobogjon gúnyám szőre.

Ruházatom azért uras,

mert elvárja Temeskutas

a németes precízséget

amit rám a múltja éget.

Itt a határ nagyon szellős,

ezt üzeni Temesszőlős.

Székelykeve, Kevevára,

jó pálinkád, jó az ára.

Innen pedig nincs megállás,

következik Udvarszállás,

s míg az eső elered,

már mögöttünk Nagyszered,

Ürményháza, Krassószombat,

az óra is delet kongat.

Homokbucka pora belep:

pár lépés csak Fejértelep.

Homokdiód, Dunadombó,

nincsen hozzájuk hasonló.

Időnk fogytán, végállomás:

Fehértemplom, nem lehet más.

Ott csak karnyújtás a határ,

ki túl szökik az ám szamár!

Álmomból ez mindig felráz:

itt volt Württemberg és Elzász!

Kapcsolodó anyagok