Bögözi Attila: Húsvétkor fényben

virrad

a hajnal fénypallosa

fullatag sötétre sújt

s míg kék selymét szövi

az égnek a rorate harangszó

súlyos léptekkel döngöli

földbe nehéz szagát az éjnek

a város ébredő zaja

 

a gond még szundít lelkem mélyén

álmosan hunyorg a szó is ajkamon

vak pocsolyákban vacogó

lámpafények tapicskolnak

a háztetőkön puhaléptű füst oson

vajon mi olyan különös ezen a hajnalon

mikor még minden olyan bizonytalan

mint pince mélyén szétgomolygó

fonala a félhomálynak

akár az ismeretlen titokzatos ölelése

vajon mi olyan különös

 

Verbum caro panem verum
Verbo carnem efficit

felzeng a himnusz telíti lelkem

egy perc és minden megváltozik

ágak hegyén fakad új üzenet

az idő harmatos szirmairól

fénypihe pilinkél

s a testté lett ige szelíden felragyog

hitet szomjazó ajkamon

Kapcsolodó anyagok